Isten dicsőítése = visszatükrözése

Képzeljük el az alábbi helyzetet.

Egy teremben vagyunk együtt gyerekekkel, háttal a bejárati ajtónak. Egyszer csak azt látjuk, hogy az egyik gyermek hirtelen fölpattan, arcán örömteli mosoly, és ujjongva rohan az ajtó felé. Nem látjuk, ki érkezett, de látjuk a hatást: biztosak vagyunk benne, hogy az édesapja vagy édesanyja – akit nagyon szeret – lépett be az ajtón.

A keresztyén közösség istentisztelete ehhez hasonlít. Akit mi nagyon szeretünk, annak a szeretete, szépsége, a vele töltött idő élménye tükröződik vissza azon, ahogyan őt imádjuk és dicsőítjük. Ahogy neki énekelünk. Aki belép, azt gondolja, hogy “nem tudom, ki az, akit ők látnak, de én is találkozni szeretnék vele”.

Imádjuk Jézust! Csak Őt.

Ezért éneklünk, zenélünk. És élvezzük. Énekes csapatunk csütörtökönként 17 órától tart próbát, a téli időszakban rendszerint a gyülekezeti házban. Várjuk azokat, akiket érdekel, ki a csoda ez a Jézus.

Istentiszteleteinket minden vasárnap 10 órától tartjuk.

Az istentiszteletek rendje a következő.

Minden vasárnap szeretnénk minden generációt együtt látni: gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket, időseket egyaránt.

Ezért minden hónap első és harmadik (és ha van: ötödik) vasárnapján az istentisztelettel párhuzamosan a gyülekezeti házban óvodásoknak (FICSERI) és alsó tagozatosoknak (Picifi) külön alkalmat tartunk.

A hónap második vasárnapján 9 órától gyermek-, 10-től felnőtt istentiszteletet tartunk.

A hónap negyedik vasárnapja családi istentisztelet: mindenkit 10 órára a templomba várunk.